Rókjoku Hamupipőke
„Rókjoku Hamupipőke”: a jól ismert történet kissé felújítva, egy kis humorral fűszerezve… A rókjoku a japán zenei elbeszélés (katarimono) egyik alfaja. Gyökerei az ősi japán vallási zene egyes elemeihez nyúlnak vissza, de előadóművészetként a Meidzsi-korra ölt formát. Ketten szerepelnek benne: a zenész (kjokusi) samiszenen kíséri az előadót (rókjokusi), aki énekes és prózai részek váltogatásával adja elő a darabot. Míg az énekelt részben (fusi) a történet hátterét, illetve a szereplők érzéseit ismerteti meg a nézővel, a prózai szakaszban (tanka) a szereplők közötti párbeszédeket játssza el. A zenész és énekes is kotta nélkül játszik, így az előadás félig improvizációra épül, ezzel egy „élő” hangulatot keltve. Úgy mondják, ha van száz rókjokusi, mind a száz különböző módon énekel. Ennek oka, hogy minden rókjoku előadónak meg kell alkotnia saját fusiját, azaz énekstílusát – még akkor is, ha megörökölte iskolája családnevét, valamint mestere művészi technikáját. TAMAGAVA Nanafuku kjokusiból lett rókjokusi. Klasszikusoktól a modernig, az általa előadott rókjoku darabok széles skálát ölelnek fel, s maga is ír új darabokat. Számos olyan előadást szervezett már, melyek a rókjokut valamilyen tradicionális japán előadóművészettel (nó, gidajú stb.) vagy külföldi színpadi művészettel, zenével – például operával vagy phanszorival (koreai népi opera) – kombinálja. 2012 óta a Japán Rókjoku Társaság igazgatója, 2018-ban pedig a Japán Kulturális Hivatal által a kultúra terjesztésére választott kulturális nagykövetként járta a világot, hogy a műfajt népszerűsítse. Budapesten 2018-ban és 2019-ben láthatta a közönség, ám aki lemaradt, vagy szeretné újra átélni az élményt, annak lehetősége van online megtekinteni a Charles Perrault által írt Hamupipőke meséjéből készített rókjoku adaptációját. Samiszenen SAWAMURA Toyoko kjokusi mester kíséri.